Nagy piramisok
Az egyiptomiaknak soha egyetlen kifejezésük sem volt piramis – Chephren piramisának a neve "Nagy Chephren”, egy Chufu (Cheopsa) – „Khufu a láthatáron él”. A „piramis” kifejezés” valószínűleg a pe-rem-us szóból származik, ami azt jelentette, hogy "egyszerű, egyenesen”. Az ókori Egyiptomban egy piramis alakú sírt mernek is neveztek. A királyi sír ezen formája a masztaba átalakulása volt (angolról. arab), pad alakú, amelyben az első dinasztiák idején királyokat és méltóságokat temettek el (rendben. 3100-2686 p.n.e.). Az első piramist uralkodójának, Imhotepnek építették, Djoser fáraó építésze (XXVII w. p.n.e.). A lépcsős piramis alakú szerkezet több mastabból állt, egymásra rakva. A piramisok fejlődésének következő szakasza Snofru király sírjai (IV dinasztia) Dahshurtól: Tamana piramis a falak megváltozott dőlésszögével és szabályos piramis alakú. Helyes dőlésszög (rendben. 51°) 4. dinasztia idején alakult ki (XXVII-XXV sz. p.n.e.). Ekkor épültek Giza leghíresebb és legnagyobb ilyen típusú objektumai (Chufu-Cheopsa, Chafre-Chefrena és Menkaure-Mykerinosa). Négyzetes alaprajzon állították fel és orientálták őket a világ irányai szerint. Kőből épültek (gyengébb minőségű mag, arca csiszolt fehér turai mészkőből és részben Aswan gránitból készült). A temetkezési kamrákat szintén gránittal szegélyezték. Kezdetben a falakat nem díszítették, ami sok bajt okozott az egyiptológusoknak, próbál jönni, akinek a sírt építették. A piramisoknál kultikus épületeket építettek (alsó és felső halotti templom, felvonulás vagy sugárút, Fal, műholdas piramisok).
Egyiptom hatalma után a 4. dinasztia idején nehezebb idők jöttek, amikor kisebb és sokkal olcsóbb piramisokat építettek. Az 5. dinasztiától kezdve rituális szövegek az ún. A piramisok szövege (Piramida Unisa w Sakkarze). Az ötödik és hatodik dinasztia királyainak épületei kisebbek voltak (Abu Sir |). Végül, a sokéves aszály utáni gazdasági katasztrófa okozta, az Óbirodalom összeomlása és a fáraó hatalma véget vetett a "nagy piramisok korának"”. A Közép-Királyság időszakában a fáraók tovább építették ezeket az épületeket, de nem voltak annyira monumentálisak, mint korábban, és nem állták ki az idő próbáját. A Közép-Királyság piramisait eredetileg Memphis közelében építették. Később a Fayum oázisban épültek (az azonosítatlan Icz-Tawi főváros körül). Az Új Királyság idején az uralkodók a királyi sírok gyakori meggyalázása miatt hagyták el az ilyen szerkezetek temetkezését.. A halandók apró piramisokat emeltek a sziklákba vájt sírok fölé (Nyugat-Théba – Dajr al-Madina, Abydos). Piramis formája újjászületett Szudánban, ahol a 8. – 7. p.n.e. a Kuszyce-dinasztia uralkodói (XXV dinasztia Egyiptomban) nekropoliszokat emeltek al-Kurru és Nuri közelében. A piramisokat a meroita uralkodók is építették, akik utánozták az egyiptomi kultúrát (Meroe, Megragad).
A piramis építésének technikai oldala az ókor óta sok vitát okozott. Herodotosz szerint Cheops utat engedett 30 évek, felvételével 100 ezer. munkások. Ma ezeket a számokat túlértékeltnek tekintik. Egyiptomi parasztok építették a piramisokat, amikor szántóikat ellepte a duzzadt Nílus vize. A lét jó bevétel számukra az inaktivitás időszakában.
A piramisokat erre építették, hogy az uralkodó isteni teste évszázadokig érintetlen maradjon, amellyel garantálták neki a halhatatlanságot. Miután a múmiát elhelyezték a temetkezési kamrában, a belső tér bejáratát téglára rakták és gondosan eltakarták. Ezek az intézkedések azonban még az ókorban sem védték meg őket a meggyalázástól (Az első átmeneti időszak).