Tanta és a Közép-Delta
Egyiptom öt legnagyobb városának egyike, Olyan sok, tökéletes kiindulópont a Közép-Delta felfedezéséhez. Az egyik leghíresebb mogul ott játszódik.
A vonatok Alexandriától kora reggeltől késő estig közlekednek (rendben. 2 nál nél) és taxik. Tantának ugyanolyan jó kapcsolatai vannak Kairóval (1 nál nél. 30 min), Damietta vagy Al-Mansura.
Fr. 94 km-re Kairótól északra i 130 Alexandriától délkeletre, Tanta Al-Gharbijja tartomány fővárosa (tól től 1836 r.) és a textilipar központja, élelmiszerbolt, dohány, textil és finomítás. Abban él 450 ezer. emberek (2005). Tól től 1972 r. egyetemnek és orvosi iskolának ad otthont, az alexandriai egyetemhez tartozó, és onnan 1769 r. a kairói Al-Azhar Egyetem egyik ága. Tól től 1276 r. itt működik egy muszlim egyetem, Tanta Intézet.
A községben található a kopt templom metropolitájának egyik rezidenciája is (tól től 1895 r.) és a régészeti múzeum.
A gyapotszüret végén, nagy fesztivált tartanak itt október utolsó napjaiban (mulid) ku czci Sajida Ahmada al-Badawiego. Az ünnepségek középpontjában a marokkói Fezben található Ahmad al-Badawi mecset és mauzóleum áll (1199), az egyik legnagyobb szufi testvériség alapítója Egyiptomban. W 1234 r. eljött Tantába és testvériséget alapított (így) Ahmadija, amely hamarosan híres lett egész Egyiptomban. Alkotóját szentnek tekintették (nevét a balszerencsék elhárítására használják). Az ünnepek örömteliek. A szertartások többsége vidám menet a dobok által játszott ütemre. A csúcspont az Ahmadija testvériség vörös zászlós felvonulása. A zarándokoknak cukormogyorót készítenek, zwane hubb el-Azziz ("A szeretett próféta magjai").
Buto
A delta közepén, Kafra al-Sejktől északnyugatra, 95 km-re Alexandriától délkeletre, a Nílus Sebennetic-ága közelében, a Butiq-tó déli partján, három domb emelkedik Ibtu falu közelében, zwane Tali al-Fara'in ("A fáraók dombja"), z ruinami Buto, főváros 6. nomu dolnoegipskiego. Közülük kettő elrejti a város romjait, a harmadik pedig – Wadget temploma.
Buto, ahogy a görögök ezt a várost nevezték, a predinasztikus idők óta folyamatosan lakott központokhoz tartozik – akkor Alsó-Egyiptom fővárosaként szolgált. Egyiptomi név, Per-Wadżet, eszközök, hogy Wadget istennő istentiszteleti helye volt, Alsó-Egyiptom és a királyok védelmezője Támadó kobra formájában volt, amely a fáraó felett az isteni védelmet szimbolizálta. Ez egyenértékű a felső-egyiptomi necsennel (Hierakonpolis), Nekhbet kultikus istennő központja. Talán Buto vereségét képviseli a híres Narmer paletta, Alsó- és Felső-Egyiptom egyesülésének szimbóluma. A város Pe városának egyesülésével jött létre, ahol a gémhez hasonló Jebauti istent imádták (helyébe Horus és Osiris lépett), a közeli Dep, amelyben imádták Wadget istennőt.
Pe lelkét - az istenített hősöket vagy Egyiptom volt uralkodóit is imádták Pe-ben, sólyomfejű emberként ábrázolják.
A Tynik-dinasztia uralkodása alatt itt állt a királyi palota (a IV dinasztia felé). Aztán Buto elvesztette relevanciáját – neve ismét megjelenik a Ramessid időszakban, mint Alsó-Egyiptom és ősi erejének szimbóluma.
A késő korszakban itt létezett Wadget orákuluma (Herodotosz Latonával azonosította) és egy fontos vallási központ. Van egy mítosz Ozirisről, amely Butóval áll kapcsolatban: itt kapott menedéket Izis a kis Horusszal.
A butói ásatásokat a magas talajvízszint akadályozza. A legrégebbi települési rétegek kb. 7 m a jelenlegi talajszint alatt. A város maradványait v 1888 r. Flinders Petrie, és a munka rajtuk kezdődött 1904 r. Buto legősibb múltja (A predinasztikus időszak) csak az években fedezték fel 80. XX w niemiecki régész, Thomas von der Way. A közelben van egy kis szabadtéri múzeum.
Tud
Dicsőség a hatalmas Sais-nek (Egyiptomi Sa, Sa al-Hadżar község) rég elment. Az archaikus időkből származó nagy város, Egyiptom fővárosa a XXIV. és XXVI. dinasztia uralkodása alatt, Neit harcos istennő kultikus központja, ma csak egy lápos mező, vízzel teli gödrökkel. Sa al-Hajar falu a közelben található (Sa al-Hagar; a Nílus Rosetta-ágának keleti partján), amely Tantáról az északnyugat felé haladó úton érhető el.
Ősi Sais, vagy valójában Sa (Igazán) hogy hangzott el egyiptomi neve, volt a főváros 5. nomu dolnoegipskiego. A város az első dinasztiák idejétől fejlődött. Neit istennő temploma emelkedett benne, imádták a fáraó alattvalói líbiai foglyoktól. Az ún. a sait korszak (rendben. 664—525 p.n.e.) virágzott a város. Neit, a háború istennője vigyázott rá, az uralkodók megteremtője és védője, amelynek emblémája két keresztezett nyil volt (A görögök Athena más alakját látták benne). Később Sais folyami kikötőként és Iniarski központjaként volt híres. Az időszakban
korai keresztény volt a püspökség székhelye. A műemlékek nagy részét a középkorban kifosztották. A neiti templomot a 14. században lebontották. Még a XIX. templomok és paloták körvonalai látszottak. az ásatásokat Richard Lepsius végezte.
W 1997 r. további kutatás indult.
A Neit-templomnak a Karnaki Amun-szentélyrel kellett versenyeznie. Amazis (Ahmose II), a Sais építője, pilont hozott létre a templom előtt, hatalmas kolosszusok és emberi fejű szfinxek sugárútja. Ma a templom területe olyan terület, ahol törött kőtöredékek vannak.